Toriyama-san, még sehol nem írtak rólad részletekbe menően; ezért szeretném tudni, hogy milyen ember vagy.

Rendben

Kezdjük tehát az alapokkal. „Akira Toriyama” az igazi neved?

Igen, ez a valódi nevem.

A „Toriyama” nem egy gyakori név; sokan használják?

Ahol a nagymamám lakik, ott sokan vannak. Ez egy Hazu nevű hely Mikawa-ban (Aichi prefektúra).

És honnan származol…?

Lássuk csak… ez az a hely, ahol most élek. Valahogy itt ragadtam.

Ebben az esetben tehát Nishi-Kasugai kerület (Nagoyától északra)….

Így van.

Mennyi idős vagy most? (megjegyzés: 1980 novemberében)

25. 1955. április 5-én születtem.

El tudnád mesélni, hogyan lettél mangaka? (mangaka: ő írja a történetet és rajzolja meg mangát)

A középiskolában tervező szakra jártam, így természetesen egy design-orientált céghez csatlakoztam… bár a design szakterületet nem szerettem annyira. Amit igazán szerettem volna csinálni, az a rajzolás volt. Aztán kénytelen voltam olyan dolgokat csinálni, amiben nem vagyok jó, mint például a betűszedés. Persze utáltam, ezért kiléptem. De ha most belegondolok, a tapasztalat jól jött.

Mennyi ideig dolgoztál ott?

Lássuk csak… körülbelül három évig.

És mikor kezdtél el mangákat rajzolni?

A 23. születésnapomon. (nevet)

Volt valamilyen oka annak, hogy a születésnapodon kezdted el?

Igen. Addig részmunkaidőben illusztrációkat rajzoltam reklámtípusú dolgokhoz, például szórólapokhoz. De nem igazán rajzolhattam olyan dolgokat, amiket szerettem volna, és amikor azon gondolkodtam, hogy mit csináljak, akkor jutott eszembe először, hogy kipróbálom a manga rajzolást. Az elsőt, amit publikáltam, félig-meddig szórakozásból rajzoltam.

És beküldted a Jump-hoz?

Igen. Ma már Újoncok Jump Díjának hívják, de akkoriban Fiatalok Jump Díja volta a neve. Beneveztem, de nem volt elég jó a művem, ezért csak a nevem jelentették meg. Én azonban olyan ember vagyok, aki utál veszíteni, úgyhogy újra beadtam, és egy ember a szerkesztőségből azt mondta: „Úgy tűnik, van benned potenciál, úgyhogy próbáld meg.”

Mit rajzoltál akkoriban?

Vicces, humoros dolgokat. Végül is ez az egyetlen dolog, amit le tudok rajzolni. ….

Ugyanolyan volt a technikád, mint most?

Nem, teljesen más volt. Közvetlenül azután történt, hogy tervezőként dolgoztam, így a rajz stílusom nagyon merev volt.

Mikor kezdett ez megváltozni?

A Jump díjra szánt munkák után nagyjából három művet rajzoltam; és az utolsó volt az. Akkoriban eléggé kedvetlenül rajzoltam, és amolyan lustaságból, gyorsabban húztam a vonalakat… és úgy tűnik, ez jó volt.

Szóval nyugodt volt a hangulat, és lazán vetted a dolgot. Az embernek vannak ilyen időszakai, ahogy mondtad. Ami pedig az illusztrációkat illeti…

Igen, még most is szeretnék ilyesmit csinálni. Még az illusztrációkban is [próbálok] viszonylag mulatságos hangulatra törekedni.

De hát ez a legszűkebb szakterület Japánban, nem? A címlapjaid mindig hihetetlenül jók. A legjobbak!

Azokra sincs elég időm. Tényleg szeretnék többet dolgozni rajtuk.

Egyszer volt egy Frazetta stílusú. Annyira tetszett, hogy kivágtam és megtartottam.

Azokra sincs elég időm. Tényleg szeretnék többet dolgozni rajtuk. (az angol fordításban ugyanaz a válasz mindkét kérdésre)

Magyarázat: Frank Frazetta, egy amerikai fantasy és sci-fi művész volt.

Szoktál sci-fit olvasni?

Nemrég olvastam egy kicsit Yasutaka Tsutsui könyvéből, amit egy barátom ajánlott nekem.

Szóval a Tokusatsu-sorozatok és képregények voltak a meghatározó élményeid? A „Gamera”-t elég gyakran említed.

Szeretem a Gamera-t; valahogy bugyutának tűnik. Bár azt még nem láttam, amiben Mach Fumiake van, mert úgy tűnik, hogy tönkretenné a róla alkotott képemet.

Magyarázat: Gamera: Super Monster, 1980 márciusában jelent meg. Mach Fumiake, aki eredetileg főleg profi pankrátorként és hagyományosabb produkciók színésznőjeként volt ismert, Kirara-t játszotta, az egyik „Űrlányt” („Szuper Lányok” az eredeti japánban), az idegeneket, akik megpróbálják megvédeni a Földet az űrkalózoktól, akik szabadon engedték a Gyao-kat.

Valamint Ultraman és hasonlók.

Igaz, bár a legelső Ultraman az egyetlen, amit szeretek. Mire eljutott a Hetesig, a stílus már egy nagy káosz volt. Jobban szeretem a szép és egyszerű dolgokat.

Mi a helyzet a jelenlegi Ultraman-nel?

80? Nem tudok róla semmit…. (nevet)

Mi (a Studio Nue) terveztük az Ultraman mechákat, mint tudod.

Tényleg? Nem tudtam elképzelni, ahogy azok a bonyolult mechák mozognak.

Mi vagyunk a Studio Nue, a bonyolult mechákról híressé vált stúdió. (nevet) Mostanában tényleg nem szeretsz TV-t nézni?

Szeretem az állatokat, így ha vadállatokról szól, akkor azt végignézem. De a Tokusatsu-sorozatok közben valami mással foglalkozom, bár ha tehetem, megnézem.

Tartasz otthon állatokat?

Nem, jelenleg nem. Régebben volt egy csomó… még egy varjú is. (nevet) Egyszer majdnem 100 madaram volt.

100! (nevet) Maga a házad is Pingvinfalu (Penguin Village) lehetett. (nevet) Mégis, hihetetlen belegondolni, hogy volt egy varjú.

Valaki a környéken befogadott egyet, amelyiknek megsérült a szárnya. De még nagyon kicsi voltam, úgyhogy nem emlékszem, hogy mit evett vagy ilyesmi. A házunk mögül látni lehet a földművesek földjeit meg ilyesmiket.

Magyarázat: Penguin Village Toriyama 1980. feburárjában indult Dr. Slump című mangáján a fő helyszíne. Később a Dragon Ball mangában és anime feldolgozásokban is feltűnt ez a helyszín.

Csodálatos. A Nōbi-síkság, igaz?

A szomszéd kutyáit sétáltatom arrafelé, és fácánfélék bukkannak fel. (nevet) Azt gondolnám: „Ez egy nagyon szép hely.”

Biztosan innen eredhet Penguin Village ötlete.

Rengeteg a seregélyféle. De megeszik az összes fügét.

Nem próbálnak megszabadulni a termést károsító madaraktól?

Hasznos madarak, úgyhogy ez így van rendjén.

Hát, mostanában eléggé hihetetlen dolgokat művelnek, úgyhogy…

Visszatérve a manga témához, mi volt a hivatalos címe a debütáló művednek?

A neve Wonder Island. A Weekly Jump 1978 decemberi számában jelent meg. Ezután, a következő év januárja körül, egy extra számhoz megrajzoltam a Wonder Island 2. részét. Nem emlékszem, hány hónap telt el ezután, de a Today’s Highlights című számban jelent meg, és az utána következő egy zsarutörténet volt, egy háromrészes sorozat a Monthly Jumpban. Aztán jött a Dr. Slump.

Megjegyzések: a Weekly Jump 1978. decemberi számának eladásai valójában november 28-án kezdődtek meg. Illetve úgy tűnik, Toriyama a zsarutörténetre is rosszul emlékszik, mivel a Gal Detective Tomato a Jump szezonális különszámában jelent meg, nem pedig a Monthly Jumpban.

Egyik sem fog megjelenni önálló formában (japán kifejezés szerint: tankōbon)?

Nem hiszem, hogy megfognak. Mostanában… nem szeretem a régi dolgaimat. (nevet)

Megjegyzés: később megjelentek Toriyama első és második gyűjteményében, 1983-ban és 1988-ban.

Senki sem. (nevet) A Dr. Slumpot úgy küldted be a szerkesztőségnek, mint amit különösképp kedveltél?

Akkoriban a vázlatokat mutattam meg nekik: ” Na, hogy tetszik? Mit gondolsz?” Vajon mennyi lehetett… Azt hiszem, körülbelül 1000 oldal volt, amit visszautasítottak.

Megjegyzés: lehet, hogy Toriyama itt túloz (vagy egyszerűen csak ennyire megviselte akkoriban a dolog), mivel későbbi interjúkban egy szerényebb – de még mindig tekintélyes – 400-500 oldalas számadatnál állapodik meg.

Ez hihetetlen! Ez a szám annyira hihetetlen, hogy az már a képzeletnek is ellentmond.

Azt hiszem, a személyiségem elég jótékony hatású. Még ha vissza is utasítanak, az sem zavar. Úgyhogy folytattam tovább, és valami olyasmit rajzoltam, mint a mostani Dr. Slump… Eleinte Arale-chan csak egyetlen fejezetben szerepelt volna.

Azt tervezted, ahogy azonnal lemondasz az újbóli szerepeltetéséről?

Igaz, de egy ember a szerkesztőségből azt mondta, hogy a lány aranyos, és miért ne lehetne ő a főszereplő? Akkoriban ez nem tetszett, de most azt gondolom: „A fenébe is, örülök neki”.

Nos, ez azért van, mert egyszerűen szuper aranyos! (nevet) A Nagoya dialektust beszélő idegen is vicces volt, annyira jó, hogy meghatódtam. Gyakrabban elővehetnéd ezt az idegent. (nevet)

Szerettél mangákat olvasni?

Igen, de nem volt olyan, amit különösebben kedveltem volna, úgyhogy ez inkább csak az átlagos lapozgatás szintjén mozgott.

Ez esetben miért a Jump-ot választottad?

Mert minden hónapban jelentkezhettem hozzájuk.

Mi van azzal, hogy a mangáid milyen magazinba illettek, ilyesmi?

Egyáltalán nem foglalkoztam vele… Vagy inkább nem tudtam.

Ezt rögtön gondoltam. (nevet) Ezekből az illusztrációkból ítélve te rajzolod a mangát, ugye, Toriyama-san?

Igen. A tanonc asszisztensem csak a fekete árnyalatok kitöltését végzi. Tényleg én magam szeretném megrajzolni a saját műveimet.

Megjegyzés: Hisashi „Hiswashi” Tanaka (született 1959), Toriyama első asszisztense, aki 1980-tól 1983-ig dolgozott vele.

Ez nem egy nagyon megterhelő dolog?

A heti megjelenés nagyon szűkös. (nevet) Ha néha kiveszek egy-egy szabadnapot, a végén egész nap alszom, aztán ennyi volt.

Mindenki ilyen. (nevet)

A körvonalazásra és a véglegesítésre is szeretnék még legalább egy napot. Még olyan is van, amikor egyenesen a postára kell sietnem, és nincs időm átnézni a véglegesített kéziratot.

Milyen tollat használsz?

Egy G-Pent. Gimnazista koromban a mangaklub tagja voltam, ezért ismertem az eszközöket.

Á, értem. Akkoriban már saját műveket rajzoltál?

Igen, bár egyiket sem fejeztem be. (nevet) Szóval igazán mondhatom, hogy egyetlen mangát is készítettem volna.

Tudod, én voltam a mangaklubom elnöke.

Én is voltam elnök nálunk, ha ez számít valamit. (nevet)

A sci-fi szerzők szinte mind olyan emberek, akik nem tudtak volna mangakák lenni. Szóval van ez a nagy komplexusunk a mangákkal szemben. Ez az irigység megfordítja a dolgokat, és kritikát írunk. (nevet)

Hűha… és én állandóan aggódom, mert nem vagyok jó a történetek kidolgozásában.

Nos, ez érdekes. (nevet) Jó, ha vannak kellékek. Fegyverek, meg ilyesmik.

Szeretem az ilyen fegyvertípusú dolgokat. Semmi sincs elnagyolva a dizájnban.

Vannak modell fegyvereid?

Igen, van. Sok mindent szeretnék, de takarékosan bánok a pénzzel, így amikor megnézem az árat, a végén megfontolom. (nevet) Úgy tűnik, hogy az emberek, akik ilyen munkát végeznek, szeretik az olyan dolgokat, mint a fegyverek.

Nos, amikor hazajöttem Hawaii-ról, el akartam sütni egy pisztolyt. Bár abszolút utálom a gondolatot, hogy állatra lőjek. Még ha egy embert le is tudnék lőni, egy állatot nem tudnék.

Ez nekem sem tetszik.

Szeretnék koronglövészetre járni puskával. Szóval, céllövészet.

Nem igazán értem a vadászok idegrendszerét. Bár feltételezem, hogy náluk ez ösztönös lehet.

Ha jobban belegondolok, Akane-chan (a Dr. Slump egyik karaktere) gyakran kung-fus külsővel jelenik meg. Ez a hobbid? Szereted a kung-fut?

Igen, nos, ha egy lány jelenik meg így, akkor aranyos lesz, nem igaz? Bár nekem tetszett A sárkány közbelép.

Star Wars rajongó vagy?

Igen, tetszik. Mármint az efféle dizájnok. Az viszont, ahogy a Birodalom visszavág véget ér, nem tetszik. Szerettem, ahogy a Star Wars egyszerre volt régi és új. Még egy R2-D2 modellt is építettem, két hónapig tartott, amíg két készletet összekevertem, hogy pont úgy nézzen ki, mint az eredeti. Én az a fajta ember vagyok, aki nagyon lelkes lesz, amikor ilyesmit csinál.

Megjegyzés: a Birodalom visszavág igazi lezárás nélkül ér véget: Han Solo-t elfogták, és Jabba-hoz vitték, Luke Skywalker-t pedig legyőzte Darth Vader. Ezek a cselekményszálak a Jedi visszatérig nem kerülnek lezárásra, amely az interjú után kb. három évvel jelent meg.

Elképesztő! (nevet)

Szeretem az igazán felfoghatatlan dolgokat is, mint például az Alien.

A dizájn is ijesztő volt.

Ez így jó.

Melyik az első számú kedvenc filmed ami eddig megjelent?

Azokat szeretem, amelyek viszonylag nagy visszhangot keltettek. Mint a Cápa. A sárkány közbelép, a Star Wars és az Alien is ilyen. Régebben szinte állandóan filmeket néztem, de mostanában már az is fárasztó, hogy csak úgy felkelek és elmegyek valahova.

Ez esetben, akkor az akciófilmekre érdemes koncentrálni.

Nos, én azokat szeretem, amiket egyszerűen nézed és élvezed. Bár úgy gondolod az én mangáim is ilyenek.

Láttad a Virus-t?

Nem, még nem.

Megjegyzés: a Japánban Fukkatsu no Hi néven ismert Virus egy 1980-ban készült japán posztapokaliptikus sci-fi film, amelyet Kinji Fukasaku rendezett.

Pingvinek és elefántfókák is feltűnnek benne. Azok az elefántfókák csúsznak és csúsznak le egy jéghegyen… hihetetlenül jó. (nevet) Egyébként milyen mangkákat szeretsz?

Sokan vannak; Tezuka-san mellett vannak olyanok, akiknek a munkáit mindig szívesen olvasom a Sunday, Magazine és a Champion című lapokban.

Ha élvezetes, akkor könnyedén átrágod magad rajta.

Így van. Még ha ugyanaz a személy rajzolja is, ha nem élvezetes, akkor nem élvezed.

Vannak olyan sorozatok, amelyeket alig vársz, hogy elolvashass?

Nem különösebben.

De más mangakákkal nem tudsz barátkozni, és nincs miről beszélgetni velük, ugye?

Igen, ez igaz, mert mindenki Tokióban van. Tervezem, hogy elmegyek Tokióba, de természetemnél fogva én tényleg vidéki fiú vagyok, szóval úgy tűnik, hogy nekem jobban fekszik a vidék.

Nem, ez egyáltalán nem igaz.

Még Nagoyában is, amikor sok ember van egy földalatti bevásárlóközpontban, az valahogy elkezd zavarni.

Értem. Az előbb említetted, hogy nehéz a beosztásod, ugye?

Így van. A tanonc asszisztensem csak hetente egyszer jön, és én végzem a hibák javításának nagy részét, így minden második nap egész éjjel dolgozom.

Ez rendben van, amíg fiatal vagy, de ha egyszer olyan idős leszel, mint én… Barangold be a mezőket és a hegyeket, amíg lehet. (nevet) A szíved meg fog gyengülni.

Ez igaz. Szóval amikor úgy döntöttek, hogy sorozatot csinálok, részben örültem, részben bizonytalan voltam. Eleinte azonban egyáltalán nem volt önbizalmam. Felkészültem rá, hogy 10 hét után vége lesz.

A Jump minden évben megrendezi az „Olvasók díja” versenyt; nem mondták, hogy részt kell venned benne?

Éppen azután kezdtem náluk, hogy megnyílt az 1980-as Olvasói Díj pályázat, szóval nem.

Ebben az esetben a következő alkalommal.

Ha kiválasztanak. Amit nem tudok megjósolni, nos… hogy meddig fogom rajzolni Dr. Slumpot. Azt hiszem, ahogy telnek az évek, valószínűleg az is változni fog, hogy mit szeretnék rajzolni.

Megjegyzés: végül a következőre kiválasztották és a versenyre készített mangája, a Pola & Roid nyert.

Változik. Efelől nincs kétség.

Szeretek műanyag modelleket is építeni, katonai jellegűeket.

Tankot és ilyesmiket?

Nos, én jobban szeretem a tankoknál kisebb járműveket.

A tankokat és hasonlókat diorámákká alakítod? (dioráma: makettekkel újraalkotott vagy megalkotott jelenet)

Nos, ez a hobbi nem egészen jut el a diorámákig.

A jó öreg Wehrmacht?

Igen. Szeretem a német és az amerikai típusú dolgokat.

A teljes körű tájékozódás érdekében felmentem Hokkaidóra, és utaztam egy [JSDF] 74-es típusú harckocsiban.

Azta… tényleg?

Tényleg. (nevet) És elvittek a V.I.P. szobába, és az asztalon egy csomó műanyag tankmodell volt. Visszatérve Dr. Slump témájára, nincs valahol egy térkép Penguin Village-ről?

Ezt sokszor kérdezik tőlem. Sok rajongói levélben is szerepel, de ha úgy döntök, hogy megcsinálom, akkor magamba fogok zárkózni.

Mintha csak az egyik olyan hely lenne, ami már felbukkant, vagy valami ilyesmi…

Á, nos, ha csak erről van szó, akkor meg tudom csinálni. Penguin Village azért jó, mert nem tudhatod, mi fog felbukkanni. Az a jó a gag-mangában, hogy van ez az aspektusa ami megengedi, hogy szinte akármi megtörténjen. Az én esetemben bármi beszélhet. Mint a hegyek…

Elképesztő volt! (nevet)

Tényleg az a kiváltságom, hogy azt csinálhatok, amit akarok.

Hát, jobb is így. Mert alapvetően a szerző érzékei határoznak meg mindent. Bár én magam nagyon szeretem King Ghidorah-t. (nevet) Ghidorah, a háromfejű szörny egy remekmű. Legalábbis addig a részig, amikor Mothra ráveszi Godzillát és Rodant, hogy tegyék félre a nézeteltéréseiket. (nevet)

Én is imádom King Ghidorah-t. Még a kaijūk közül is a dinoszaurusz típusúakat szeretem, meg ilyesmi. Nem szeretem a „ilyen-olyan bolygóról” származókat. Bár a baltaniakat (az Ultramanból) szeretem, de csak őket.

Mi a helyzet a külföldiekkel? Ahol nem beöltöztetett ember van, hanem stop motion (animált modellek)?

Szeretem azt is. Az Egymillió évvel ezelőtt jó volt.

A Tauntaunok mozgása a Star Wars-ban is jó.

Soha nem gondoltam volna, hogy képesek így futni.

A váratlansága, vagy inkább az, ahogyan akaratlanul eláll tőle az ember lélegzete, az, amiben a Star Wars igazán kiemelkedik.

Bár azt hiszem, jobban szeretném, ha mindig boldogan végződne.