A negyedik epizódban Goku végre eléri a Super Saiya-jin Isten formát, ám a látványos átalakuláshoz vezető út nem mindig olyan izgalmas, mint a cél. A rész egyszerre támaszkodik a Dragon Ball régi humorára, a családi kapcsolatokra és egy új mitológiára, miközben a tempója többször is próbára teszi a néző türelmét.
Beerus továbbra is olyan ellenfél, akit a Föld harcosai a megszokott módszerekkel nem tudnak megállítani. Ebből a helyzetből a negyedik rész előbb egy gyerekjáték, majd egy régi legenda segítségével próbál kiutat találni. A két megoldás közti váltás jól mutatja az epizód erősségeit és gondjait: a sorozat otthonosan mozog az abszurd humorban, de a fenyegetés súlya könnyen elvész, amikor egy poén túl sokáig tart.
A befejezés viszont megadja az előkészületek jutalmát. Goku átalakulásának újrarajzolt képei, a zene és a szertartás méltóságteljes hangulata emlékezetessé teszik az utolsó perceket. Az epizód ettől még egyenetlen marad: a legerősebb jelenetéhez több kerülőn át jut el.
Kő-papír-olló a világ sorsáért
Az első félidő jelentős részét Oolong és Beerus kő-papír-olló párharca tölti ki. A helyzet önmagában egy találó Dragon Ball poén. A Pusztítás Istene olyan hatalommal rendelkezik, amellyel a jelenlévők nem tudnak versenyezni, mégis hajlandó egy egyszerű játékba belemenni. Vele szemben pedig nem Goku vagy Vegeta áll, hanem egy olyan szereplő, akitől aligha várnánk, hogy a bolygó sorsa függjön tőle.
Oolong részvétele felidézi a sorozat korai korszakának játékosságát. A Dragon Ball világában mindig megfért egymás mellett a veszély és az humorizálás, Beerus pedig különösen alkalmas arra, hogy a kettőt egy jeleneten belül képviselje. Kiszámíthatatlan természetéből az is következik, hogy egy ilyen megoldásban nem lehet igazán megbízni: a játék komolysága végső soron attól függ, meddig tartja ő maga szórakoztatónak.
A probléma a jelenet terjedelmével van. Az alaphelyzet gyorsan világossá válik, a feszültség azonban a sokadik forduló után már inkább ismétlődik, mint épül. Mire véget ér a huzavona, Beerus ismét a bolygó elpusztítására készül, és a többiek továbbra is tehetetlenek vele szemben. A jelenet így hosszú időre lefoglalja a történetet, miközben alig változtat a kiindulóhelyzeten.
A poén története a 2013-as Battle of Gods kibővített, 2014-ben megjelent változatáig vezethető vissza, ahol rövidebb formában szerepelt. A 2015-ös Dragon Ball Super nyolcadik epizódja jóval nagyobb teret adott neki; a Beerus változat is sokáig időzik mellette. A különbség nem pusztán percekben mérhető. Egy gyors közjáték kizökkentheti a nézőt, majd átengedheti a helyét a fenyegetésnek; egy elnyújtott jelenet közben a veszély sürgető jellege is megkopik.
A Pilaf banda betoldott jelenetei hasonlóan könnyedek, de kevéssé befolyásolják a központi konfliktust. Jó látni a régi szereplőket, ám az epizódnak már így is nehéz megtalálnia a megfelelő ritmust a humor és a világvége közelsége között.
Goku érkezése új irányt ad a történetnek
Goku megjelenésével a hangsúly visszakerül Beerus fenyegetésére. Az érkezése ezúttal komolyabb és visszafogottabb, mint a 2015-ös anime sokat bírált változatában. Nincs a jelenet hangulatát megtörő, harsány bugyuta zenei kíséret, és a szereplő sem egy komikus mozdulatsor végén bukkan fel. Az új animáció egyenesebben fogalmaz: Goku megérkezett, hogy megpróbálja megvédeni a Földet.
A felbukkanása ugyanakkor nem oldja meg önmagában a helyzetet. Beerus erejével ő is tisztában van, ezért időt kér, hogy a Sárkánygömbökkel választ találhassanak a Super Saiya-jin Isten rejtélyére. A haladék feltétele keményebb fenyegetéssel jár: ha a próbálkozás kudarcot vall, Beerus már az egész Naprendszer elpusztítását helyezi kilátásba. A Pusztítás Istene számára a tét léptéke egészen más, mint azoknak, akik előtte állnak.
A komoly pillanatok közé Bulma születésnapja is beékelődik. Goku rákérdez a korára, mire az ünnepelt felháborodik. A tréfa egy régebbi ellentmondásra is rájátszhat: a Battle of Gods filmben Bulma 38. születésnapjáról esik szó, noha a megadott idővonal alapján 45 éves lenne. Az eltérés úgy is értelmezhető, hogy Bulma letagad néhány évet. A rövid jelenet azért működik, mert a szereplők régi kapcsolatából merít, és nem tartja fel sokáig a cselekményt.
A Super Saiya-jin Isten legendája és a hiányzó képek
Shenlong megidézése villámokkal és más látványelemekkel gazdagodott. A jelenet ünnepélyesebbnek hat, mint a régebbi televíziós változat, még ha a klasszikus Dragon Ball Z részek és filmek emlékezetes megidézéseinek hangulatát nem is feltétlenül múlja felül. Shenlong beszéde közben a szájmozgás sem követi úgy a szöveget, mint ahogyan azt korábban megszokhattuk. Ettől olyan benyomás keletkezik, mintha a sárkány telepatikus úton közölné a mondanivalóját, bár a jelenet ezt nem magyarázza meg egyértelműen.
Shenlong a nameki legendák könyvére hivatkozva ismerteti a szertartást: öt tiszta szívű Saiya-jin segítségével egy hatodik elérheti az isteni formát. A szabály egyszerre ad reményt és állítja fel a következő akadályt. A szereplők immár tudják, mit keresnek, de arra is rá kell jönniük, kik vehetnek részt a rituáléban, és miként kell végrehajtaniuk.
Az elbeszélés azonban kevés vizuális támpontot ad a legenda elképzeléséhez. A sárkány beszél, miközben az ősi történet nem elevenedik meg a képernyőn. A Battle of Gods filmes változata mutatott egy legendás Saiya-jinra emlékeztető alakot. Ez a sziluett későbbi ismereteink fényében Yamoshi-t idézheti, de a film készítésekor a később megnevezett figura még nem kapta meg végleges hátterét, ezért a kettőt nem érdemes bizonyítottan azonosnak tekinteni.
A képek hiánya azért feltűnő, mert a magyarázat a sorozat világának új területére vezet. A rituálé szabályai érthetők, a legenda régisége és titokzatossága viszont kevésbé érezhető. Néhány jól megválasztott kép többet tehetett volna hozzá, mint a hosszas beszéd.
Beerus közben megjegyzi, hogy nagyobbnak gondolta a Sárkánygömböket. A későbbi események ismeretében ez a hatodik és a hetedik univerzumban található Szuper Sárkánygömbökre emlékeztethet. A megjegyzés apró utalásként működik: a Földön jól ismert gömbökről is kiderülhet, hogy egy sokkal nagyobb világ részét alkotják.
Vegeta, mint tiszta szívű Saiya-jin
A szertartás feltétele természetesen Vegeta-val kapcsolatban is felvet egy kérdést. Vajon az egykori hódító tiszta szívűnek számít? A rá vonatkozó tréfa azért talál célba, mert múltja és jelenlegi élete között nagy a távolság. A büszkesége és a Goku-val való versengése megmaradt, közben azonban családja lett, és a Földhöz fűződő viszonya is megváltozott.
Az epizód egy rövid visszaemlékezésben idézi fel a családi kirándulást, amely a 2015-ös sorozat második részében szerepelt. A Beerus anime korábban nem mutatta be ezt a történetszálat, így a bevágás inkább emlékeztetőként hat azoknak, akik ismerik a régi változatot. Mégis van itt helye: Vegeta változását egy családi pillanaton keresztül idézi meg, nem magyarázó párbeszéddel.
Részvétele azért is érdekes, mert az ő ereje végül Goku-t segíti hozzá az új formához. A két Saiya-jin rivalizálása ettől nem szűnik meg, de a közös veszély pillanatnyilag fontosabb. Az „tiszta szív” feltételét pedig nem szükségszerű hibátlan múlttal azonosítani: Vegeta jelenlegi döntéseinek és kapcsolatainak fényében érthető, hogy helyet kap tiszta szívűek között.
A sikertelen kísérlet és Pan szerepe
Az első próbálkozás látványos, mégsem hozza meg a várt eredményt. Goku Super Saiya-jinné változik, az isteni forma azonban nem jelenik meg, mert hiányzik még egy Saiya-jin. Whis arra is figyelmezteti a résztvevőket, hogy nem elegendő pusztán energiát átadniuk: a szellemüket, a lelküket is bele kell adniuk a szertartásba.
Az elakadás dramaturgiailag indokolt. A szereplőknek van tervük, de a megvalósításához még hiányzik egy feltétel. Egyúttal a jelenet újabb magyarázatot és várakozást ékel a történetbe, amely már a nyitányban is hosszasan késleltette a továbblépést. Az epizód ezen a ponton éppen azzal küzd, hogy mennyi időt szánjon a szabályok tisztázására.
A megoldást Videl bejelentése hozza el: gyermeket vár Gohan-tól. A születendő Pan révén megvan a hiányzó Saiya-jin, így Videl is csatlakozhat a rituáléhoz. A fordulatnak családi súlya van. Gohan számára a hír az egész életét érinti, miközben a többiek számára a szertartás folytatásának lehetőségét jelenti.
A Battle of Gods filmben Gohan és Videl pillanata különösen meghitt hangsúlyt kapott. A negyedik epizód gyorsabban halad tovább a bejelentéstől az átalakulás felé, ezért a személyes reakcióknak kevesebb idő jut. Ez érthető döntés egy amúgy is sokáig előkészített csúcspont előtt, de a jelenet érzelmi oldala így kevésbé erős, mint a mozifilmben.
Pan jelenléte ettől még szépen illeszkedik a szertartáshoz. Goku erejének megszületésében több nemzedék vesz részt, a még meg sem született unokájától a vele együtt harcoló családtagokig. A világ megmentése ezúttal kézzelfogható családi ügy is.
Az átalakulás látványa
A sikeres rituálé a rész legjobban kidolgozott jelenete. A karakterrajzok következetesebbek a 2015-ös televíziós változat több emlékezetesen gyenge képkockájánál, a fények és az aranyszínű felhők pedig egységes látványvilágot teremtenek. A környezetet érintő természeti jelenségek érzékeltetik az összegyűlő erő nagyságát, miközben a zene ünnepélyes hangulatot ad az átalakulásnak.
Az újrarajzolás itt valóban hozzátesz a jelenethez. Nem egyszerűen szebbek az arcok vagy tisztábbak a körvonalak: a képeknek van idejük felépíteni a várakozást, a fényhatások pedig összefogják a szertartás résztvevőit. Goku végül az levegőbe emelkedik, készen arra, hogy Beerus kövesse. A harc még nem kezdődik el, de a rész végre eljut oda, ahová az egész előkészítés tartott.
A jelenet hosszabbnak hathat a mozifilmes megfelelőjénél, és az ismétlés a rituálé során itt is érződik. A látvány mégis képes ellensúlyozni a felvezetés gyengeségeit. A korábbi anime zenéjének megtartott, nagyszabású hangulata jól illik az új képekhez, így az átdolgozás a régi változat egyik erősségére is épít.
Miért ilyen Goku isteni alakja?
A Super Saiya-jion Isten külseje eltér attól, amit egy újabb erőnövekedéstől sokan várhatnak a rajongók. Goku haja vöröses-magenta árnyalatot kap, a testalkata pedig karcsúbbá válik. A forma nem a méret fokozásával vagy egy még bonyolultabb hajviselettel érzékelteti az isteni erőt. Ebben Beerus mellé is jól illik: az ő külsejéből sem olvasható le egyszerűen, mekkora hatalommal rendelkezik.
A forma kialakulásának története is érdekes. A film korai elképzelései között egy, a Super Saiya-jin 4 hajviseletére emlékeztető, köpenyes változat is szerepelt. Amikor Akira Toriyama bekapcsolódott a forgatókönyv és a karaktertervek alakításába, más irányba vitte a megjelenést: a végleges alak vékonyabb testet és magentás hajat kapott. Az eredmény visszafogottabb lett, miközben jól elkülönül a korábbi átalakulásoktól.
A forma megítélése az évek során változott. A későbbi Dragon Ball Super manga a harcban történő alkalmazásának is hangsúlyt adott, így az alaknak az első megjelenésén túl is maradt szerepe. A negyedik epizódban azonban még nem a taktikai lehetőségei kerülnek előtérbe, hanem az, hogy a harcosok közös erőfeszítése révén Goku egy addig elérhetetlen szintre jut.
Régi epizódokból új szerkezet
A Beerus anime negyedik része több korábbi anime epizód anyagát rendezi át. A Vegeta családi útját felidéző kép a 2015-ös sorozat második részére utal, a történet nagy része a nyolcadik és a kilencedik epizódból merít, a befejezés pedig a tizedik rész elejének elemeit is felhasználja. A mangából ebbe az epizódba nem került át történeti anyag.
Ez a sűrítés önmagában jó lehetőséget adna a régi változat ritmusának javítására. Éppen ezért feltűnő, hogy a kő-papír-olló ilyen sok időt kap, miközben Shenlong legendájának vizuális kibontása háttérbe szorul. A szerkesztés nem mindenhol ugyanazt a célt szolgálja: néhol gyorsít, másutt megtartja az eredeti elnyújtott megoldásait.
Az átdolgozás értékét leginkább ott lehet látni, ahol a régi jelenetek képileg is megújulnak. Goku érkezése határozottabb hangulatot kap, Shenlong megidézése látványosabb, az átalakulás pedig különösen gondos munkának tűnik. A Toei új animátorokat is bevont ezekhez a jelenetekhez, köztük a Dragon Ball Daima munkatársai közül is.
Erős befejezés, felemás epizód
A negyedik rész értékelése attól is függ, mennyit nyom a latba a csúcspontja. Aki elsősorban a történet feszesebb újravágását várja, annak az elnyújtott kő-papír-olló játék és a Super Saiya-jin Isten legenda magyarázata extra képi megjelenítés nélkül csalódást okozhat. Aki Goku átalakulásának új változatára kíváncsi, az viszont az epizód végén valóban egy látványosabb jelenetet kap.
A két benyomás egyszerre igaz. Az epizód kevés új történeti információval szolgál azoknak, akik ismerik a korábbi feldolgozásokat, és a tempója miatt akár kihagyhatónak is tűnhet. Az átalakulás új animációja mégis önálló érték, Videl bejelentése és Vegeta részvétele pedig arra emlékeztet, hogy Goku nem egyedül jut el Beerus-ig.
A szertartás sikerével a Föld helyzete még nem rendeződik. Goku megkapta az esélyt, hogy szembeszálljon Beerus-szal; az új erő valódi határait a következő összecsapás mutathatja meg.
Forrás: Geekdom101, The Evolution of Super Saiyan God 2013-2026: Dragon Ball Super Beerus Episode 4 Breakdown & More című videója.
