Dragon Ball Landmark: Toriyama interjú és kérdezz-felelek

Dragon Ball Landmark

A Dragon Ball keletkezésének útja most kitárulkozik!
AKIRA TORIYAMA AZ ÚTON

Egyenesen az oroszlán barlangjába sétáltunk, a mester gyerekkori történeteiért, egészen a Dragon Ball keletkezéséig!

Lerajzoltam mindent, amire igazán vágytam…

Igazán csintalan gyerek voltam. Mondhatni, átlag feletti… A gyengék számára én voltam a főnökösködő vakarcs (nevet). Hogy hősies történet lenne? Ennek az egyszer, főnökösködő gyerkőcnek biztosan nem. Azonban jó jegyeim voltak. Még osztályképviselő és a diáktanács elnöke is voltam. Akkoriban úgy véltem, a rajzfilmek világában tudom megvetni a lábam. Igazi mangaőrület volt, így olvastam el olyan műveket, mint az Astro Boy, az Osomatus-kun és effélék. Azonban, ami a legnagyobb hatást gyakorolta rám, az a Popeye volt és a Disney animációi.

Szerettem képeket készíteni, úgyhogy – vonakodva ugyan -, de iskolai posztereket csináltam az osztálykirándulásokhoz és ezekhez hasonló dolgokkal foglalkoztam. Ekkortájt nem igazán volt pénzem, úgyhogy, ha valamit nagyon akartam, azzal nyugtattam meg a sóvárgásom, hogy képeket rajzoltam az áhított dologról. Ha éppen egy lovat szerettem volna, nem rajzoltam mást, csak lovakat. Sokszor rajzoltam például csimpánzokat. Valamiért, szerettem volna egyet. Azt hiszem, talán láttam egyet a TV-ben.

Visszaélés a Diáktanács elnökének hatalmával?!

Miután felső tagozatos lettem, egyre jobban megtetszettek a hagyományos, nem animált és rajzolt filmek és viszonylag visszahúzódóvá váltam. A jegyeim is látványosan romlani kezdtek. Szinte egyáltalán nem olvastam mangákat és semmi mást nem néztem a mozifilmeken kívül. Szerettem a hatalmas szörnyes filmeket és gyakran el bicikliztem Nagoyába, hogy láthassam ezeket. Ha már itt tartunk, az általános iskolában voltak események, amikor bemutattak filmeket a tornateremben, ekkor több választott műre lehetett szavazni. Egy alkalommal a diáktanács elnöki pozícióját használtam fel a szavazatok manipulálására, hogy a “The Great Monster Battle” című filmet nézhessem.

Szerettem még az akciófilmeket, mint a westernek és háborús mozik, amit akkor láttam, befolyásolhatott abban, hogy mi került a Dragon Ball-ba. Azonban egészen biztos voltam benne, hogy semmi tehetségem nincs a videókészítéshez. Próbáltam valami olyasmit készíteni, ami hasonlít egy Kung-Fu filmre, édesapám 8-milliméteres videókamerájával, azonban a stáb mindössze belőlem és egy másik illetőből állt, így egyszerre csak egyikünk jelenhetett meg a képernyőn (nevet). Próbáltam gyurma animációkat is készíteni, azonban egyáltalán nem úgy sikerültek, ahogyan azt elgondoltam… Nem értek a stop-motion technológiához. Már akkor éreztem, hogy a videózás nem nekem való.

Irodai aktakukacból kezdő illusztrátorrá

Legelőször akkor adtam le mangát, amikor elkezdtem dolgozni. Csatlakoztam egy tervezőcéghez, miután befejeztem a középiskolát, azonban csak szórólapokat készítettem… Utáltam, azonban elősegítette, hogy eredményessé váljak. Ismeritek a pletykát, hogy felkeresett egy szerkesztő, amikor látta az egyik akkori poszterem? Na az egy hazugság. Nem igazán kedvelem a koránkelést, így felmondtam a munkahelyen, ám ennek hatására nem igazán volt pénzem, így gondoltam, le kellene adnom valamit egy manga versenyre.

Először nem a Jumpnak küldtem, hanem a Shonen Magazine-nak. Meg akartam kaparintani az 500.000 jenes nyereményt, azonban nem sikerült elkészülnöm a határidőre… A pályázatban fel volt tüntetve, hogy a következő verseny hat hónappal később lesz, úgyhogy felhagytam ezzel és körülnéztem a Jumpnál. A Jumpnál minden hónapban volt ilyen, noha a nyeremény csak 100.000 jen volt… Ettől független jelentkeztem, hiszen le voltam égve, egyszerűen nem tudtam fél évet várni, ugyebár. Elküldtem a kézirataimat a Jumpnak. Akkoriban szinte semmilyen mangát nem olvastam, de úgy voltam vele, hogy talán valahogy sikerülhet…

Az írói álnév

Amit legjobban bánok, miután manga alkotóvá váltam, az az, hogy a saját nevem használtam. Eszembe se jutott, hogy ezeket valaki egyáltalán meg fogja-e venni, úgyhogy nem gondolkodtam el írói álnév használatán. Egyszer azonban viccből elgondolkodtam, hogy “Nikisaku Mizuta” néven tevékenykedem, elég jó hangzása van és még vidékies is… Lehet, hogy ezt kellett volna használnom (nevet).

Eleint még a Jump hasábjain az arcomat is megmutattam. A szerkesztőm, Torishima-san azt mondta, hogy “a manga alkotóknak muszáj efféle dolgokhoz folyamodniuk”, úgyhogy beleegyeztem, azt gondolván, hogy ez a dolgok rendje. Ezt követően, azonnal megtaláltak az emberek, bármikor mentem a szupermarketbe, hiszen vidéken voltunk. Mostmár nem fut az arcom a magazinban, úgyhogy elült a baj. Viszont 100-ból egy ember mindig odajön megkérdezni, hogy “ön Akira Toriyama-san?”. Mivel a valódi nevemet használom, a gyermekeimre is gondolva, örülök, hogy nem csináltam erotikus mangát (nevet). Ha most kezdenék álnevet használni, az elég egyértelmű lenne.

A Dr. Slump új rekordott állított fel az éjszakázásban

A Dr. Slump nagyjából egy évvel azután kezdődött, hogy debütáltam a Jump-nál. Azért kezdtem el, mert Torishima-san szavai megtévesztettek: “rajzold ezt 10 hétig és vége is lesz”. Úgy gondoltam, hogy menni fog, ha valóban ilyen hosszú lesz. Azonban alapszabály volt, hogy minden fejezet egy önálló történet kell, hogy legyen, így minden héten elő kellett állnom egy csattanóval és így nehezemre esett haladni.

Sokszor adódott, hogy egész éjszaka dolgoztam… Egyszer hat napig folyamatosan csináltam, mindössze 20 percnyi alvással. A mai napig ez volt a leghosszabb éjszakázásom. Mire a Dragon Ball-hoz értem, szinte teljesen felhagytam azzal, hogy egész este dolgozzam. Néha azonban mégis megesett, amikor színezéssel és effélékkel kellett foglalkoznom.

Most visszagondolva, nem kis dolog, hogy képes voltam hetente új megjelenéssel jelentkezni… Belém égett az irodai munkám során, hogy a határidők a legfontosabbak, szóval pontosan betartottam őket. Ezen felül, a kézirataimat Nagoyából küldtem be, tehát valószínűleg még előbb is végeztem, mint mások.

Magam csináltam a feliratozást is, kézzel. Kezdetben, a legrosszabb az volt a számomra, hogy nem tudtam aludni. Azonban olyan abszurd dolgokat, mint ez a 20 perces alvás 6 nap alatt csak egyszer csináltam, viszont voltak alkalmak, amelyek ezt megközelítették. Az, hogy ennek ellenére nem merültem ki teljesen, az elég nagy probléma volt. Jobb lett volna, ha tényleg kimerülök… (nevet)

Álmomban is rajzoltam, amíg nem készültem el

Gyakran rajzoltam álmomban. Ez magában megduplázta a munkát… Nem tudtam felhasználni azt a sok fura dolgot, amit elbóbiskolás közben rajzoltam, úgyhogy az egészet újra kellett rajzolnom. Valószínűleg jobb lett volna, ha alszom egy kicsit, a hatékonyság érdekében. Ennek tetejébe, amikor elaludtam munka közben, arról álmodtam, hogy mit rajzolok meg legközelebb. Ki nem állhattam ezt… álmaimban befejeztem a megkezdett munkát, aztán, amikor felébredtem, a papír még mindig üres volt. Ez a fajta álom előfordult néhányszor. Pszichológiai szempontból szerencsére erős vagyok, azonban ez tényleg fájdalmas időszak volt.

A sztoribordok és az illusztrációk közül a sztoribordokkal akadtak nagyobb nehézségeim. Mostanában, inkább azokat kedvelem, először azonban fárasztó volt előállni a történettel. Most, valószínűleg a rajzolással van több szívás. A Dragon Ball idején, hogy őszinte legyek, mind a két folyamatot utáltam (nevet). Nos, a tintával való átrajzolás volt talán a legrosszabb része a dolgoknak a Dragon Ball esetében.

Gag-mangától a történetközpontú mangáig

Hihetetlenül boldog voltam, hogy a Dr. Slump népszerű lett, ám a heti sorozatgyártás kemény munka és az új anyagokkal való előállás egyre nehezebb volt… Mindig azon gondolkodtam, vajon hogy fogom tudni befejezni. Aztán, azt mondták nekem, hogy “befejezheted, amennyiben egy új sorozattal elő tudsz állni a végétől számított három hónap múlva”. Úgyhogy, amikor a Slump végét rajzoltam, előálltam egy Kung-Fu egyrészessel, mivel kedvelem a Kung-Fu filmeket. Onnan állítottam össze a Dragon Ball-hoz szükséges anyagokat. Azt hiszem természetemnél fogva jobban vonzódom a gag-mangákhoz… Azonban a tény, hogy nem kell minden egyes fejezetet önmagában működő sztoriként kiadnom, úgy döntöttem, hogy megpróbálkozom a történetközpontú mangával.

Jackie Chan & Bruce Lee

Már régóta kedvelem a Kung-Fu filmeket és sokat láttam belőlük, azonban egyre unalmasabbá váltak, nem sokkal később pedig már nem néztem őket. Miután megházasodtam, a feleségem ajánlotta Jackie Chan filmjeit, mondván “máshogy állnak a dolgokhoz, ezáltal pedig érdekesek”… Aztán, amikor megnéztem őket, egyből rajongóvá váltam. Imádom a Részeges karate mestert. Vagy a Részeges karate mester vagy A sárkány közbelép számomra a legizgalmasabb ezen filmek közül.

A Részeges karate mestert több, mint 100 alkalommal láttam már. A sárkány közbelép némileg nehezebben befogadható a témája miatt, szóval ezt nem olyan sokszor… talán 70-80 alkalommal láttam (nevet). Munkához Jackie filmjeit szeretem jobban. Gondtalanságomban már az is elég volt, ha hallom őket. Még mostanában is sok filmet nézek, ám moziba nem igazán járok. Inkább videókat és DVD-ket vásárolok.

Még a TV-ben lévő bugyuta filmeket is szoktam nézni. Bármiféle műfaj megfelel a számomra, a romantikuson kívül. Amikor dolgozom, nem tudok ellazulni, ha nem megy a TV… Az a fajta személyiség vagyok, akinél muszáj, hogy szóljon valami a háttérben. Pontosan ezért kedvelem az olyan filmeket, amelyeket már legalább egyszer láttam. Nem jó, ha olyan megy, amit nem először látok, könnyen elmerülök a történetükben.

A korai fejezetek a 15. helyet érték el a felmérésben?!

Hogy őszinte legyek, amikor a Kanzenban borítóit rajzoltam, akkor olvastam a munkáim Tankobon kiadását először. Addig a pontig, egyszer sem olvastam őket. Alapvetően, csak a színeket ellenőriztem, amikor színes illusztrációkat készítettem… Azonban, azt hiszem az újraolvasásukkal rájöttem, hogy sokkal megfontoltabban rajzoltam akkor, mint gondoltam (nevet). Vagyis, inkább maga a gondolat foglalkoztat, hogy ezt tényleg mind én rajzoltam.

Úgy vélem, nagy figyelmet fordítottam a rajzokra több okból is, még akkor is, ha ez csak a későbbiekben realizálódott bennem. Kezdetekben, a Dragon Ball egyáltalán nem volt népszerű. Eleinte sokan szavaztak arra, hogy várják, ami egy jó dolog volt, ám ezek egyre halványodtak… Ha jól emlékszem, azt hallottam, hogy volt idő, amikor az olvasói szavazás során mindössze a 15. helyet érte el. A Tenkaichi Budokai történetívtől azonban javult ez a helyezés… ám hazudnék, ha azt mondanám, hogy a Jump ezen jellegű felmérései nem zavartak.


Meglepetés Projekt!!
Vacsorba közben kérdeztük ki a mestert!

Milyen ember Akira Toriyama?!
Mindenféle kérdést tettünk fel a Sensei-nek a személyiségével kapcsolatban

Mit szeretne jelenleg véghezvinni?

Azt hiszem, szeretném befejezni ezt a műanyag modell tankot.

Van bárki, akit nagy elismeréssel illet?

Talán a feleségemet. Úgy érzem, az ízlésével és tudásával szemben nem nyerhetek.

Ételek terén szokott válogatni?

Nincs semmiféle preferenciám az ételek terén.

Milyen állatokat szeret, illetve utál?

Szeretem a kétéltűeket, valamint a kutyákat és macskákat. Egyedül a rágcsálókat nem szeretem, de ezen is túltettem magam, most, hogy a gyerekeim rávettek, hogy szerezzünk be egy hörcsögöt.

Hogyan foglalná össze a saját személyiségét néhány szóban?

Még én magam sem ismerem a személyiségemet.

Szereti a lányokat?

A lányokat? Kedvelem őket! Imádom őket! Azonban számomra nehézséget jelent kommunikálni velük, mióta az eszemet tudom…

Milyen típusú lányokat szeret?

Kedvelem a rámenős, fiúsabb lányokat. Ezen felül, azokat a lányokat, akik szemüvegesek ♥. A szemüveges lányok szuperek.

Mostanság volt olyan pillanat mikor azt gondolta önmagáról, hogy perverz?

Mindig is ezt gondoltam (nevet). Például, amikor váratlanul meglátom valaki alsóneműjét… vagy amikor látok valami perverzet egy internetes videóban. Emellett kedvelem a perverz sztorikat.

Mit csinált a bugyival, amit egyszer egy rajongótól kapott?

Egy ideig fel volt akasztva, de aztán besárgult a dohány foltoktól, szóval kidobtam (nevet).

Milyen zene szól a háttérben, amikor dolgozik?

Nem túlzottan szeretem a zenét… inkább bekapcsolom a TV-t. Azonban gyakran hallgatok gyorsabb tempójú diszkózenét, vagy a QUEEN-t. Ezeket régóta szeretem.

forrás:
Kanzenshuu – Dragon Ball Landmark QA
Kanzenshuu – Dragon Ball Landmark Interview

Megosztás itt: facebook
Facebook
Megosztás itt: twitter
Twitter
Megosztás itt: reddit
Reddit
Megosztás itt: tumblr
Tumblr

Hasonló bejegyzések

Nem jelenik meg a recaptcha?

Ha nem jelenik meg a reCaptcha ellenőrzés lejátszásnál, akkor látogass el ide: ADATKEZELÉSI TÁJÉKOZTATÓ
Kicsit lejjebb görgetsz, rányomsz a Sütik visszavonás gombra majd pedig a Szükséges sütik elfogadása linkre és utána meg fog jelenni a reCaptcha.

Valószínűleg már jártál korábban az oldalon és akkor nem fogadtad el a megfelelő sütiket.

FONTOS! Okos TV-k és konzolok beépített böngészője alkalmatlan a videótár funkcióinak kezelésére.
Mobil eszközön (okostelefon, tablet) Android esetében a Chrome böngészőt ajánljuk, illetve iOS-en a gyári Safari-t vagy szintén Chrome-ot. Mobil eszköz esetében csak Chrome böngészőn teszteltük (illetve iOS-en Safari-val), de természetesen más böngészővel is működhet.